magyarul in English

Varga Ferenc szobrász

Túlhaladhatjuk a szobrászatot.
Azután pedig túlhaladhatjuk a szobrászat túlhaladását.




Szoborfaragásról a technokultúra és a tömegmédia korában


Olyan korban élünk, amikor munkájának legalapvetőbb kérdéseivel is szembesülnie kell annak, aki szobrot akar faragni. A virtuális valóság képeinek özönével nem tud versenyre kelni a valóságos anyagból faragott kép. A gépi technológia kétségessé teszi a természetes emberi munka értelmét. A tömegmédia és a populáris szubkultúrák korában aligha tudunk már irónia nélkül beszélni olyan fogalmakról, mint a tehetség vagy a hivatás. A fogyasztói társadalom gazdasági modellje alapvetően meghatározza gondolkodásunkat, és ez elől a tisztán piaci rendszer elől a „szellemi ember”, a művész is csak alig-alig tud kitérni.


Egy mentális kísérlet által beláttam, hogy van olyan ember, aki nem szabadulhat meg a szoborfaragás késztetésétől a technokultúra és a tömegmédia korában sem, akkor sem, ha a társadalom nem igényli a szobrász munkáját.

Egy másik kísérletemmel megmutattam, hogy van olyan szobrászi érték, amelyet csakis az emberi kéz és az emberi szem munkája hozhat létre, és amelyet elméletileg sem képes előállítani semmiféle gépi technológia, sem a jelenkorban, sem a jövőben.

A műveim tehát kísérletek voltak. Ugyanakkor, mivel a kísérletek koncepciói a szobrászatról szóltak, a művek anyagukban és formájukban szobrok, mégpedig figurális kőszobrok, gránitból, kézi szerszámokkal faragott önarcképek. Konceptuálisan faragni önarcképet, ez első hallásra ellentmondásnak tűnhet, de ennek csak az az oka, hogy a kortárs művészet koncepciói többnyire a szobrászat antitéziséről szólnak. Mi gátol meg minket abban, hogy egyszer ne a szobrászat antitéziséről, hanem a szobrászat téziséről gyártsunk koncepciót? E kísérletek során fogalmaztam meg az anyagban őrzött tekintet magyarázatát. Az utolsó kísérletemmel eljutottam a koncepció nélküli szobor koncepciójáig. Ez olyan szobor, amelyhez semmi más koncepciót nem rendeltem, csak azt, hogy legyen egy jól megfaragott szobor. Mégis, ez a koncepció nélküli szobor kínálta a leggazdagabb és legmélyebb gondolatokat.

A jó szobor minőségének négy mélységét vizsgáltam, és ezekről a mélységekről hosszasan írtam dolgozatomban. Állításom szerint szobrászi érték származhat a szobrászi látásmódtól, a jó munkában lelt létörömtől, a szobrász szoborban őrzött tekintetétől és az anyagtól, nem mint akármitől, hanem mint valamitől, amely ezt a tekintetet hordozza.

Mélységesen bízom a szoborfaragó ember jövőjében.

Tovább... (.pdf)